Csitrakári

Zeneszerző: Fekete Kiss Sándor

Díszlet: Domak Nikoletta

Koreográfia: Shyamala Surendran, Somi Panni

Rendezte: Somi Panni

A Csitrakárí (A festőnő) című darabot egy magyar származású indiai festőnő művei ihlették. Az előadás képei azonban nem ecsettel, hanem a tánc eszközeivel készültek. Ezek a képek múlandó emléket állítva tisztelegnek egy hosszú és termékeny művészi út előtt. Brunner Erzsébet festményei a tánc segítségével megelevenednek, és tovább mesélik azt a pillanatot, amit festőjük megragadott. A képek egy életútról beszélnek, szellemi és fizikai utazásról az érdeklődéstől, ismerkedéstől, az élményeken és felismeréseken át elért szintézisig, az út végéig – a feloldódásig.

Brunner Erzsébet (1910-2001) és édesanyja, a magyar misztikus festészeti hagyomány ismert alakjai 1930-ban érkeztek Indiába, ahol azonnal elmerültek az akkori modern indiai művészeti és szellemi élet forgatagában.  Ebben a pezsgő kulturális közegben zene, tánc, irodalom és képzőművészet, ősi és kortárs mind helyet talált, szimbolizálva azt a különleges indiai erőt, mely minden hagyományt tisztel és ápol, az újat pedig befogadja és beolvasztja, jellegzetesen “indiaivá” teszi. Brunner Erzsébet így lehetett magyarként elismert indiai festő.