Angyalok a kocsmában

A verseket török és perzsa eredetiből fordította: Péri Benedek

A verseket előadja: Szabó Márta

Tánc: Pap Réka, Róbert Vanda, Somi Panni, Somogyi Eszter, Zboray Antónia

Zene: Canlar együttes (Sudár Balázs, Kasza Roland, Jablonkai Judit)

További zenék: perzsa, török, özbeg és amerikai indián előadók művei

Jelmez: Pap Réka

Koreográfia és rendezés: Somi Panni

A jó bor illata, tüze, ereje nemcsak a bor készítésében jártas kultúrák költőit ihlette meg, hanem egy olyan világ poétáit is verselésre késztette, melyben a bor élvezete nem tartozik a dicséretes cselekedetek közé. Mégis, dacolva az ortodox hívők rosszalló fejcsóválásával, nem törődve megvető vélekedésükkel, perzsa és török költők sokasága írt a borról és a borivással járó örömről. S ez nem véletlen, hiszen költeményeikben a bor nem a megrészegedés eszköze, hanem olyan szubsztancia, mely hatása révén ablakot nyit a hétköznapi életben amúgy alig-alig érzékelt transzcendentális világra.

A Sivasakti Kalánanda Táncszínház előadása e költők világát, a bor hatására megélt misztikus és kevésbé misztikus élményeit idézi meg és tolmácsolja a klasszikus indiai tánc technikájának felhasználásával.

A darab egy „kocsmában” játszódik, ahol megelevenednek a kocsma és a bor szellemei. Pajkos kis lények, akik jóra-rosszra (?) csábítják az arra járót. Ami általában egy kocsmában látszik, az most láthatatlan marad, amit pedig normális esetben nem látunk, abba, most bepillantást nyerünk. Életre kel a bor szelleme, mely a keleti szimbolika szerint mindig vörös, mint a tűz és átvezet a transzcendentális világba. Maguk az angyalok is isznak, hiszen ez biztosítja számukra a szabad átjárást a világok között. Táncolnak, zenélnek egész a révületig. A bor hatására útra kelnek és szétnéznek a számukra nem élhető emberi világban…

A táncosok: A Sivasakti Kalánanda Táncszínház tagjai ezúttal kitekintenek a számukra otthonos klasszikus dél-indiai világból. Az általuk képviselt, bharatanátjam, klasszikus dél-indiai drámatánc technikáját felhasználva, ám annak minden egyéb kellékét mellőzve, elevenítik meg a „kocsma” játékos lényeit.

A költők: Aszad Beg Kazvíní: XVI-XVII. századi, iráni születésű poéta, aki élete nagy részét a mughal  Indiában, Akbar és Dzsahángír szolgálatában élte le.

Bábur (Zahíraddín Muhammad Bábur, 1483-1530): timurida herceg, az indiai Mogul-dinasztia megalapítója, a XVI. század elején a keleti-török nyelvű irodalmi élet legnagyobb alakja. 

Habíbí (1470-1520): a gyermekkorát birkapásztorként leélő poéta kora egyik legjelentősebb irodalmi központjában, Szultán Jakúb udvarában érett költővé. Iszmáíl Sáh a „költők fejedelme”, I. Szelim a „költők szultánja” címmel tüntette ki.

Háfiz-i Khorazmí: a XV. században élt költő, a korai keleti-török világi költészet egyik legtöbbet alkotó poétája. 

Kászim Gunábádí: a XVI. századi perzsa irodalom egyik legelismertebb eposzköltője. A borivást, a csapszéket és a csapost megéneklő, misztikus hangvételű eposzát a „Borház” című költői antológia őrizte meg.

Khatájí (Iszmáíl Sáh, 1487-1524):, az iráni Szafavida-dinasztia első uralkodója, az azerí nyelvű költészet  kimagasló alkotója. 

Lutfí (1366-1465): a XV. század első felének legnépszerűbb keleti-török költője.

Sibání (Muhammad Sibání, 1451-1510): özbeg kán. A nomád özbegek a XVI. század elején az ő vezetésével foglalták el Transzoxánia városállamait. A kiváló hadvezér költőnek sem volt utolsó.

Száib Tabrízí (1601-1676): azerí költő, aki kalandos élete során bejárta a korabeli Közép-Kelet legjelentősebb városait, majd hat évet töltött el Indiában, a mughal udvarban

Ubajdí (Ubajdulláh kán, 1480-1539): buharai kán. 

A zenészek: A Canlar együttes 1998-ban alakult. Az együttes klasszikus török zenét játszik, valamint török énekmondók verseit adja elő. A hagyományos játékmód mellett azonban nem idegenkednek saját feldolgozások készítésétől sem. Az együttes tagjai: Jablonkay Judit, Kasza Roland és Sudár Balázs.